A LÉLEGEZTETŐGÉPEN TARTOTT ÖNBIZALOM

Igen, fontos, hogy nőként méltón és örömmel tudjuk fogadni mások bókját, elismerését.
És sokszor azt látom, ez nekünk valamiért nehezen megy.
De próbáld csak ki, hogy nem állsz neki szabadkozni, ha azt mondja valaki:

• „Aztaa, milyen csinos vagy ma!”

Légyszi, ne állj neki összeszedni a létező összes bizonytalanságodat és elsorolni, hogy:

• „Ugyanmár, ez csak egy egyszerű rongy, amit felkaptam.”
• „Ahh, ne viccelj, tudom, hogy ezt most csak azért mondod, hogy jobb kedvre deríts.”
• „Jajj, dehogy, hisz már rég el kellett volna mennem a fodrászhoz, meg amúgy is felszaladt pár kiló… de majd nyárra, na addigra lemegy és akkor talán majd tényleg egy kicsit csinosabb leszek, igen…”

Az egyszerű „Köszönöm” egy mosoly kíséretében mindig tökéletes válasz.

Nem engedheted meg Magadnak viszont, hogy jókedved és magabiztosságod attól tedd függővé, mennyi és milyen visszajelzést kapsz másoktól.

Úgy hívom ezt, hogy a lélegeztetőgépen tartott önbizalom. Amíg megdicsérgetnek, addig kerek a világ, de ha nem érkezik külső impulzus, akkor elbizonytalanodsz?

Hát nem, ez így nem az igazi. Mert amíg így van, bármilyen kisebb kritika is azonnal földhöz fog vágni.

Meg kell találnod Magadban azt a magabiztosságot, ami nem függ mások visszajelzéseitől, ami nem a külvilág Rád adott válaszaiból táplálkozik.

S ha ez megvan, minden bók egy örömteli plusz lesz, de semmiképp nem létszükséglet.“Amíg csak egy másik ember bókjai éltetnek, bármilyen kritikába bele fogsz halni.”

Ha készen állsz leszámolni a belső bizonytalansággal, a kétségeiddel és még annál inkább is készen állsz felfedezni Magadban az “Elég jó vagyok” és a “Szeretem és elfogadom magam” érzését, akkor ne várj tovább. Gyere el és ismerkedj meg egy sokkal bátrabb, boldogabb önmagaddal!