AMIKOR TÚLÉLÉSRE JÁTSZOL, AZ ELLENFÉL PEDIG A JÖVŐD

Hogyan van az, hogy egész héten a túlélésre játszunk, hogy minden második megnyilvánulásunk a kávé, hogy folyamatosan kifacsartnak és agyonvertnek érezzük magunkat és már-már hányásig ismételgetjük azt a szót, hogy stressz?

A hétfőtől péntekig tartó hajszát elvezető alagút végén homályosan derengő fény a szombat-vasárnap.
A hétvége, ami éltet minden egyes megrohadt pillanatban a munkahelyeden, amikor a pokolba kívánnád az egészet.
És aztán beüt, végre úgy kel fel a nap, hogy pénteket mutat a naptár, jöhet a megváltás. » Két nap, ami a miénk, ami csak rólunk szól.«

Délután már elkezdhetnek legurulni az első koktélok, amik kellő üzemanyagot biztosítanak a kötelezően ajánlott éjszakai menetelés tempójához.
Hisz hétvége van, nehogymá’ otthon üljünk. 💃

Majd próbáljuk úgy átvészelni a szombat reggelt, hogy nem kérdezzük meg a mellettünk ébredő idegent, hogy „bocsi, mit mondtál, mi is a Te neved Neked?”, s amint kitessékeltük, jöhet az újabb lendület, hogy élvezkedjünk kicsit. Mert szombat van, az meg ugye a mi nagy napunk, hát mióta vártunk rá.

Bár legszívesebben csak kidöglenénk egy Netflix maratonra a kanapén, inkább felhívunk barátot-barátnőt, papát-mamát és kényszeresen igyekszünk megtölteni a napot. Mint munkanapokon a naptárunkat, ez már úgyis jól bevált módszer… csak egy pillanatra se kelljen magunkkal lenni.
Na jó, ha nem jön össze, majd takarítunk, azt is kéne. Ugye. Énidő, vagy mifene. Csak én és a szennyesem. Vagy marad a Netflix, a két jó haverral, Ben és Jerry-vel.

Majd vasárnap délután, túl pofaviziten, fesztiválon, sorozatnézésen, anyóson és popcorn-on, elkezdhet újra görcsbe rándulni a gyomrunk, hogy már megint jön az a megveszekedett hétfő.

És minden kezdődik elölről. Igazságtalan ez az élet, hogy így elszaladt már megint az összes boldog óra és ahogy magunkra öltjük a dolgozós jelmezünket, úgy vele együtt a boldogtalanságot is.

Hm… Tudom, igen, ki van sarkítva. Tudom azt is, hogy Te Hősnő vagy, nem így élsz. 🙏

❓ De akkor mégis miért fulladnak bele péntek este a közösségi média hasábjai a HurráHétvégeTöltsetekValamitInni posztok özönvizébe? És miért ismétlődik ez majd meg két nap múlva a DögöljönMegAkiKitaláltaAHétfőt írásokkal?

Azt kell hogy érezzem, hogy nagyon sokan élnek olyan életet, amit valójában nem ők választottak. Illetve nagyon is valós a választás, csak nem tudatos. Hanem egyfajta rabszolgasága a megszokásnak, és a belénk kódolt robotpilóta üzemmódnak. Aminek a koordinátáiba egy középszar életet pötyögtek be.

Ez az az út, amit senki nem élvez, csak végigcsinál.

S amivel egyáltalán nem akarunk szembenézni, ezért felszínes kapcsolatokkal, feszített munkatempóval, gyakori párcserével és infúziócseppekként adagolt tudatmódosítókkal igyekszünk eltakarni a szemünket.

Azt a szemet, ami egy csendes pillanatban mélyen, lágyan mosolyogva és végtelen bölcsességgel nézne Rád, s szavak nélkül azt súgná.

Hagyd abba. Nem ez az élet. Nem ezért jöttél ide és ne akarj így elmenni innen. Térj Magadhoz és élj végre igazán. ❤️

Ha készen állsz irányt változtatni, visszakanyarodni önmagadhoz és végre olyan életet élni, amit igazán szeretsz, én készen állok segíteni!